A kápolnában az az izgalmas, hogy sehol sincs nyilvántartva.
Senkié, és talán éppen ezért bárkié lehet. Az ajtaja most is nyitva áll. Tetején csillag mutat az ég felé, hátsó ablakán kereszt alakban szűrődik be a fény. A falain emberi kezek tapintása. Ház az erdő szélén, ami az egyház lenyomata a földön: azoké a Krisztus-test-tagoké, akik építették, akik helyreállították, és akik egy nap ellátogatnak majd oda. Mert az épület fontos, de a közösség, amiből lett és aminek hajlékot nyújthat, még fontosabb.
